Jó-jó, de nem igaziból. 😁
Egyszer egy dietetikus azt mondta, hogy minden nap a szivárvány szineinek megfelelő ételt, zöldséget, gyümölcsöt kellene ennünk. Tehát legyen nap közben a tányérunkon a pirostól kezdve a fehérig mindenféle színű étel. Sokszor eszemben van ez, persze leginkább nem sikerül, de mivel a fiuk egyre jobban elfogadják a zöldségeket ezt alaposan ki is használom. Ma igazán színesre sikeredett az ebéd, itt még nyersen, a wok-ba kerülés után közvetlenül:
Egyből eszembe is jutott, hogy na itt aztán van minden, fehér, piros árnyalatai, zöld árnyalatai, barna, lila. És a csirkemell.
Sajnos nem a legjobb a megvilágítás és a tálalás sem az erősségem, de élőben sokkal szebben kijöttek a színek. 🙂 De legalább finom lehetett az üres tányérokat látva. 😃
Én órákig tudnék mesélni a rosszul evő gyerekről. Élő példája legkisebb gyermekem, Barnabás. 3 hónaposan kiderült, hogy cisztás fibrosis-os, tehát jöttek a gyógyszerek, a napi kezelések. És valami, bár rengeteget kísérleteztünk mindig is, de sosem volt jó. Sajnos 17 évig kellett várni arra, hogy kiderüljön hol a hiba. 😥 De ez már a múlt, és ahogy mondani szoktam azon már nem tudunk változtatni, inkább nézzünk előre.🥰
Igen, Barnabás. Túlzás nélkül állíthatom, hogy volt mikor alig evett. Olyan érzésem volt, hogy fényevő (bár akkor még nem is ismertem ezt a kifejezést). Sokat sirtam, aggódtam, hogy miért nem eszik. Szinte semmit. Vagy alig. Ha ránézett az ételre akkor ő közölte azt nem szereti. Pedig meg sem kóstolta. Kényszeríteni meg ugye nem lehet senkit, hogy egyen. Mindent kipróbáltunk, énekeltünk, meséltünk, játszottunk, kisautó viszi a szájába a finom hamikát, stb. Zöldséget és gyümölcsöt élből elutasította. Totál kétségbeejtő volt időnként a helyzet, közben meg kaptam a vérvétel eredményét, hogy ez is kevés a vérében meg az is. De hogy a csudába vigyem be? Pedig közben jöttek a betegségek egymás után, tehát kellettek volna azok a vitaminok, kellettek volna azok a nyomelemek a szervezetébe.
5 éve ilyenkor még hajlott háttal, görnyedten közlekedett a fájdalomtól és olyan vékony volt, hogy attól féltem egy-egy nagyobb széllökés felborítja. 😥 Mindent a cf-re fogtak az orvosok. Csak én sokalltam be. Kiderült a cöliákia (ez majd egy másik történet lesz). Ma rá sem lehet ismerni arra a valamikori fiatalemberre. ❤ Ahogy Nagymamikám mondta, a küszöböt is megenné ha vaj lenne rajta. 😁🙈😂 És elkezdett enni. Megkóstolni dolgokat, esélyt adni nekik. Ma már nem gond a saláta, a párolt zöldségek. 🥑🥬🥦🥔🍄🌶🍅🍆 A gyümölcsök még mindig nem a kedvencei, de azért kóstol, eszik. 🍊🍎🥭🍐
Nektek számít miből mit főztök? Mi alapján döntötök, hogy mi kerüljön a tányérra? Persze igen, tudom. Leginkább, hogy mit szeret a család. Azért szoktatok be-belopni új, ismeretlen dolgokat majd ha sikert arat az étel akkor mosolyogva bevallani a turpisságot mit is tálaltál? 😁 És mit szólnak? 😃
Rózsaszín csillámporos rongyos élet 