Csak kapkodom a fejem, mindjárt itt a karácsony. Előkapartam a régi sütirecepteket. Ja, meg a jó kis feneketlen sütitartót amit Esztikémtől kaptam még 2 éve. Óriási mennyiségű sütit képes elnyelni.
Ez bizony kong az ürességtől. Csak a finom kekszillatot érezni belőle, mely az eltelt évek alatt beleivódott.
Kilogisztikáztam mit mivel tudok együtt sütni, hogy ne kelljen várniuk a sütiknek egymásra. Most már pihengetnek, aztán ha kisültek és díszesek lesznek, akkor hozom a recepteket.
Én meg közben kitalálom, hogy hova dugjam el ezt a nagy gömböt. Bár tudom, kár erre az időt fecsérelnem, meg kell ezt még majd tölteni karácsonyig párszor. 😉🥰 Főleg, hogy jönnek majd a gyerekek jövő hétvégén a nagy családi mézeskalácsozásra.
Rózsaszín csillámporos rongyos élet 