Érdekes az ember agya. Ti is tapasztaltátok már, hogy a semmiből jön elő egy történet, egy kép, nekem most egy recept. Bár a kép is itt van előttem, ahogy Édesapám ül a nyári konyha lépcsőjén és kanalazza, (nem villával ette mert sosem volt türelme a villára szúrni a tésztákat), a gőzölgő krumplinudlit. Előtte Mamikám vastagon megszórta diós cukorral a tésztát. Édesapa mosolyogva szólt be a konyhába:
-Édesanya látja milyen jó, igy elfogy a tavalyi dió is. Nemsokára potyog az idei termés. Ez a bögyörő meg nagyon finom.
Mamikám mosolyogva válaszol, miközben a nagy szűrővel pecázza ki az utolsó tésztákat:
-Mondtam már nem bögyörő az te. Nudli.
-Jó az bögyörőnek Édesanyám. – és falta tovább a finom friss ételt. Nem számított, hogy az ujjairól most sem hiányzott a gépzsír, mindig szerelt valamit a drága. A második tányér után ujra derékig eltűnt a teherautó motorháztetője alatt.
Bevallom a bevillanó kép alatt nem jelent meg a hozzávalók listája, igy most is indult a kísérletezés. Az első főzet nem is tartotta meg szépen a formáját, lisztet kellett még kevernem a krumplihoz. A következő már szuper lett, talán még Mami is bólintott volna rá.
Hozzávalók 3 főre:
- 400 gramm burgonya
- 2-3 evőkanál gluténmentes tésztákhoz való liszt
- 1 db tojás
- izlés szerint só
Elkészités:
A krumplit megpucoltam, apró kockákra vágtam, megfőztem. Miután megpuhult hideg vízben kihűtöttem, leszűrtem. Csak hideg krumpliból szabad készíteni. Krumplitörőn átnyomtam, összekevertem a tojással, liszttel. Emlékeim szerint a Mamié kicsit sűrűbb volt mint a sima nokedli. Gluténmentesen sokkal keményebbre kellett kavarnom mint a gluténmentes nokedli, mert kevesebb liszttel szétfőtt. A harmadik kanál liszttől már tökéletes lett. Nem szabad lobogó vízbe sem tenni, mert könnyen szétfőnek a tészták. 1-2 perc után már ki is lehet venni, vajazni és forrón tálalni.
Mamikám cukros dióval, cukros mákkal szórta meg, néha túróval, tejföllel locsolta meg vagy pörkölt mellé készítette.
Vélemény, hozzászólás?